Tystnad_Inside

Odakint teljes szélcsend volt. Az autók zaját sem lehetett hallani, csupán néhány kutya ugatása szakította néha-néha félbe a vaksötét csendet. És az a konyha ablak, melyből most kezdett áradni a fény. A koszos ablakokon be nem lehetett látni, de hát ki is lenne kíváncsi, mi van mögötte?

A koszos konyhapulton könyökölt. Előtte egy frissen lefőzött kávé gőzölgött, melynek kellemes illata a dohány füsttel keveredett odabent.

Bal kezében lévő cigaretta már majdnem leégett, de ő nem mozdult. Csak állt, könyökeivel rátámaszkodva a pultra, jobb kézfejével homlokát támasztva.

Fekete ujjatlanja gyűrött volt, szürke melegítő nadrágján pedig több helyen is átütöttek azok a bizonyos foltok. Melyik világosabb, melyik sötétebb.

Amikor a csikk már égetni kezdte a kezét, tekintetét ráemelte, majd megjátszott bosszúsággal elnyomta azt a mosogató fémtálcáján. Végigsimított sima tapintású melegítő nadrágján, megszorongatta az anyagot, szemlélve azt pedig arra jutott, hogy ki kellene már mosnia.

Lehámozta magáról a barna és vörös foltokkal ékeskedő nadrágot, és lassú léptekkel elindult a fürdő felé, hogy bedobja azt a szennyesbe. Mostmár nem volt, ami felfogja a vérzést. A huncut kis vércseppek pedig olyan könnyedséggel csorogtak le Nalilito lábán, mintha tiszta vízből lettek volna.