Tillfredsställelse_Inside

A párás levegő és a forró víz tonnányi súlyként nehezedtek Nalilitora, aki épp a zuhany alól lépett ki.  Hajából, mint zivataros napon az eső, úgy csöpögött a víz, nyirkos testén pedig szinte már ragyogva tükröződött vissza a fürdő helyiséget megvilágító mennyezeti lámpa fénye.

A törülközőt a sarokba hajítva lépett ki meztelenül a következő helyiségbe. A falat egykor élénk színekkel fedték be, mára viszont egy elhalványult, majdnem hogy szürkés árnyalatú szín burkolta körbe a szobát. A gyéren bútorozott szobában mindössze egy fémből készült ágy volt, a vele megegyező stílusú éjjeliszekrénnyel, illetve egy kihúzható fiókos szekrény. Nalilito odalépett az utóbbihoz és pár percig kotorászott benne. Végül egy fekete fehérnemű szettel fedte be a nőiességét leginkább kihangsúlyozó két részt, melyet végül kiegészített egy, az idő által eléggé megviselt, barnás árnyalatú felsővel, melyről már réges-régen lekopott a minta.

A fiókot gondosan visszatolta a helyére, majd az éjjeliszekrényhez lépett. Egy kulcs csomó hevert az egyébként üres felületen. Azt egy gyors mozdulattal magához vette, majd egy következő ajtóhoz indult, ami tőle balra volt található. Nagy nehezen előhalászott a rengeteg kulcs közül egy aprócska, fémből készült kulcsot, majd 3szor megforgatta a zárban.

Az nagyot kattant, majd csukódott is újra vissza, mikor Nalilito bezárta az ajtót.

Egy ideig csendben haladt a gyéren megvilágított, széles folyosón, mikor az út egyszerre csak két felé ágazott. Jobb oldalt egy csigalépcső vezetett lefelé a pincébe (ahol a játékait is tartja), balra pedig egy ugyan olyan folyós, mint amin eddig haladt, annyi különbséggel, hogy ez sokkal keskenyebb volt.

Nalilito pár másodpercig habozott, majd balra fordult és haladt tovább az egyre szűkülő folyosón, míg végül egy számkóddal lezárt ajtó elé nem érkezett. Gondolkodás nélkül beütötte a hat számjegyet, s miután a zár sípolt egyet, belépett a szobába.

A helyiség nem volt nagy. A falakat és a padlót csempe borította, a bejárattal szembeni fal tövében egy hatalmas fémből készült láda és egy masszívnak látszó szék volt. A bal oldali falból egy csapot vezettek ki. A csap mellett jobb oldalon egy nagy fém vödör és egy felmosó, balján pedig egy kampóra akasztott kb 3 cm széles gumicső. A padló közepén egy óriási lefolyó kötötte össze a szobát a mindent behálózó csatornarendszerrel.

A szoba jobb oldalában egy, ablaknál nagyobb de ajtónál valamivel kisebb, rácsos nyílás volt, melyet szintén lakattal zártak le.

Nalilito a lehető leglassabb léptekkel közelítette meg a rácsokat, majd ugyan olyan lusta mozdulattal tekintett keresztül rajtuk.

A meggyötört test most is ott volt, ahol az elmúlt alkalommal hagyta. Pár percig még meredten figyelte, ám mikor megbizonyosodott arról, hogy a bent fekvő lány mellkasa még mozgásban van, kiegyenesedett s a ládához lépett.

Egy közepes méretű kulcsot dugott a zárba, melyen már meglátszott az idő múlása.

A ládából kivett három vaskos láncot. Egy rövidebbet és két hosszabbat. Mindhárom lánc végén bilincsek lógtak.

Kér láncit a földből kiálló vaskarikákhoz rögzített, egyet pedig gondosan a szék mellé tett, melyet idő közben a rögzített láncokhoz húzott.

A rácsokhoz sétált és szemügyre vette a kisírt szemű lányt, aki most már térdét felhúzva gubbasztott a sarokban, mozdulatlan, mint valami pók, aki áldozatra vár.

Zsanérok nyikorgtak és fémes csapódás hallatszott a csempés felületen. Néma tapogatózás, lánc csörgés, majd egy számára még láthatatlan húzóerő kezdte őt maga felé rángatni. Egy ideje már nem érezte azt a sajgó zsibbadást ami még pár hete kínozta.