Skyldiga tankar_Inside

Mindenkiben kelt az élet bűnös gondolatokat.

Bennem nem... Ezek a romlott, kárhozásra ítélő ideák velem együtt, az idegrendszerem neuronjainak rengetegében beágyazódva születtek.

Mások számára talán elképzelhetetlenek azon borzalmas elméletek, melyek engem nap mint nap életben tartanak...

Más emberek, a szeretteim gyötrelme...

Ismeretlenek és ismerősök halála...

Szeretett és gyűlt emberek szexuális kihasználása...

És még sorolhatnám...

Viszont az emberiség legnagyobb hibája az, hogy nem minden egyede képes elfogadni ezeket az érzéseket. És amelyikük pedig mégis, azt elzárják a külvilágtól, hogy semmi képpen se tudja terjeszteni gondolatait.

Tulajdonképpen mi a különbség jó és rossz között?

Ezek nem csupán a társadalom nyomására kialakított fogalmak?

Mindenesetre, ezek a fogalmak számomra meglehetősen homályosak...

Az emberi faj magát felsőbb rendűnek tartja magát mindent állattól, növénytől és gombáról, holott talán mi vagyunk azok, akik a legkevesebbel rendelkezünk és mégis mi bélyegzünk meg mindent és mindenkit, saját kicsinyes véleményünk alapján, mely csak saját belső világunkról rendelkezik átfogóbb tudással.