Pimeys_Outside

Feketeség árasztotta el a látóhatár minden egyes zegzugát. Nalilito egy olyan pontot keresett a térben, ami nem olyan sötét mint a többi. Ám a végére már azt sem tudta, hogy csukva van-e a szeme, vagy nyitva. Ujjaival végig tapogatta arcának minden egyes pontját, hogy megbizonyosodjék róla, még mindig ott van és létezik. Elgémberedett ujjai lassan vándoroltak arcának dombságán, majd mikor már nem talált új felfedezni valót, tiszta erejéből belemarkolt frissen mosott hajának kócaiba s mikor a maga által okozott fájdalmat érezte, csak akkor sóhajtott fel megkönnyebbülten létének valósága okán.

Egy percig még hallgatta a mellette alvók apró szuszogásait, majd szemét lehunyva álomba merült ő maga is.